17. forduló

Az első forduló elhalasztása miatt nem a 16., hanem a 17. lett a tavaszi nyitóforduló, így az első ránézésre a legkellemesebb ellenfélnek ígérkező, ligautolsó Kisfaludi SK-val csaphattunk össze hazai pályán.

Idegenben is nagyon simán vertük meg soros ellenfelünket, akik eddig még pontot sem szereztek, ezért nyugodtan készült csapatunk a meccsre, mondhatni talán túl nyugodtan is.

A hétvégére a felnőtt csapathoz csatlakozó Kulcsár és Varga D. hiánya miatt felforgatott védelemmel kezdtük a mérkőzést, de ekkor még nem tűnt úgy, hogy problémáink lehetnek még a meccs során. Ígéretes helyzeteket dolgoztunk ki, melyeket sorban ki is hagytunk, de mégis hamar megszereztük a vezetést.

A 15. percben egy jobb oldali szögletet Dominek csavart középre, a labdára Rudolf Balázs érkezett és dropból, 10 méterről a léc alá lőtt. 1-0.

A gól nem változtatott az összecsapás képén, tovább támadtunk és puskáztuk el a helyzeteket, melyben Németh Szabolcs jeleskedett leginkább, de végül csak sikerült bepréselnie egyet. A 27. percben egymaga indult a kapu felé, ügyesen becselezte magát, majd a kapust is elfektetve a hálóba gurított. 2-0.

A második gól megszerzése után valami megváltozott. Előbb Németh Szabolcs csúnyán mellélőtte a saját maga által kiharcolt tizenegyest, majd kisvártatva a vendégek szépíteni is tudtak. A 16-os vonalával egymagasságban védőnket, Varga Zoltánt szabálytalanul szerelték, a labda a messze legveszélyesebb kisfaludihoz került, aki három embert kicselezett, majd kb. 16-ról kilőtte a rövid felsőt. 2-1.

Nem akartunk gólt kapni, de mégis megtörtént, viszont hamar sikerült feledtetni a sokkot, ugyanis a 37. percben Németh Szabolcs a védők hibáját kihasználva (egymásba rúgták a labdát) egyedül törhetett kapura, a hálóőrt megint kicselezte és 3-1-re módosította az eredményt.

A 39. percben aztán hidegzuhanyként érkezett a vendégek újabb szépítő találata. Több óriási védelmi hiba is megelőzte ezt a bekapott gólt. Kezdődött azzal, hogy két hazai egymást szerelte a saját térfelén, majd a középhátvéd cselezni próbált felszabadítás helyett, és mintha ez még nem lenne elég, kapusunk először bravúrral hárított, de a kipattanóra a vendégek értek oda előbb, majd a középre centerezett labdát a kisfaludi csatár két lépésről passzolta az üres kapuba, amit két védőnk pusztán szemmel volt képes lereagálni. Borzalmas volt! 3-2.

Félidőbéli egygólos előnyünkkel nem voltunk megelégedve, de még ekkor is azt gondolta mindenki, hogy majd a második játékrészben megnyugtató előnyt szerzünk.

Nem így történt! A második 45 percben már nem született újabb gól egyik oldalon sem. Bár azt már legalább sikerült megoldanunk, hogy nem veszélyeztették a kapunkat a hátralévő időben (kapusunk nem is ért labdába ebben a játékrészben), a támadójátékunk még silányabb lett, mint volt az első játékrészben, de azért egy-két 100%-os helyzetet így is sikerült kihagynunk.

Nem gondoltam volna, hogy várni fogja a bajnokesélyes csapat a tuti kieső ellen a meccs végét egygólos előnyben ahelyett, hogy gólarányát javítaná, de ez történt. Döcögősen alakult a kezdés, de legalább figyelmeztetett minket, hogy minden ellenfelünket tisztelnünk kell, és a helyzeteinkkel jobban kell sáfárkodnunk, mert megbosszulják magukat.