A tavaszi idény eddig igen gyatrára sikerült, de bíztunk benne, hogy mivel a hátralévő összecsapásokon gyengébb csapatokkal kell megmérkőznünk, megkezdjük a felzárkózást. Az első ilyen ellenfelünk a sorban a Mihályi csapata volt idegenben, akik csupán egyetlen ponttal szereztek eddig többet nálunk.
Nem volt túl eseménydús az első félidő, alig akadt egy-egy lehetőség a kapuk előtt. Látszott mindkét gárdán, hogy nagyon kell neki a megszerezhető három pont, ami rányomta a bélyegét a meccs színvonalára.
Csordogált a mérkőzés csendben, komoly történés nélkül, mígnem a 44. percben az egyik, ha nem a legmeghatározóbb esemény zajlott le a pályán. Rudolf Balázs a középhátvdünk nyomdafestéket nem tűrően kiszólt egy szurkolónak, amiért a bíró egyből felmutatta neki, véleményem szerint „kissé” szigorúan a piros lapot. Játékosunkat annyira felhergelte az ítélet, hogy nyomban elégtételt akart venni a játékvezetőn, meglökte, majd többször is kezet emelt rá, de végül nem ütötte meg. Mind később kiderült, a fegyelmi bizottság a bíró inzultálásáért december 31-éig eltiltotta védőnket mindennemű nagypályás futballtevékenységtől.
Nagyon nehéz helyzetbe került csapatunk, ugyanis egy teljes félidőn keresztül emberhátrányban kellett felvenni a harcot a mihályiakkal. Csatár helyett középpályás érkezett a pályára és a 4-4-1-es hadrendre folytattuk a mérkőzést.
Természetesen a kiállítás nyomán jóval több helyzet alakult ki a kapunk előtt mint korábban, de nem volt a hazaiak akcióiban túl nagy átütő erő, jól tartottuk magunkat, sőt több ízben is veszélyes kontrát tudtunk vezetni.
Már a meccs hajrájában jártunk, valószínűleg mindenki aláírta volna vendég oldalról a gól nélküli döntetlent, amikor mint mostanában mindig, lecsapott ránk a balszerencse. A 86. percben egy már többször kivédekezettnek tűnő támadás végén mégis beívelték a hazaiak a védelmi vonalunk mögé a labdát, a túlságosan behúzódó balhátvéd szabadon álló embere átvette a passzt és a tehetetlen kapus mellett a hosszúba gurított. 1-0.
A hosszabbítás perceiben még történt egy említésre méltő esemény. Az ítéleteivel főleg a kiállítást követően, valószínűleg dacból is rendre minket sulytó játékvezetőnek a 92. percben is sikerült még egyszer belénk rúgnia. Történt ugyanis, hogy utolsó erőinket összeszedve sikerült még egy támadást vezetnünk a jobb szélen, beíveltük a labdát középre, érkező ember is volt Kári-Horváth személyében, de védője meglökte a levegőben, kilökte a labda alól, viszont a bíró sípja néma maradt. A reklamáló játékost még a lefújás után szóban ki is állította, amit aztán a jegyzőkönyvben már nem említett meg, ezzel is mondhatni elismerve, akkár szándékosnak nevezhető hibáját.
Egy szó, mint száz: játékosaink fegyelmezetlenségének a levét megint az Ágfalva KSK itta meg, ugyanis meggyőződésem, hogy teljes létszámú csapattal két vállra tudtuk volna fektetni ezt a szürkén játszó Mihályit. Ha a jövőben megpróbálunk azt az energiát a játékra fordítani, amit jelenleg a reklamálás, veszekedés felemészt, akkor biztos, hogy a mezőny első felében fogunk végezni.
AJÁNLOM AZ OLDALT
