Veszítenivaló nélkül vághatott neki csapatunk az összecsapásnak, ugyanis a toronymagas listavezető látogatott hozzánk, de titokban mindenki abban reménykedett, hogy sikerül megtréfálni őket.
Ahogy az várható volt, a meccs elején iszonyatos iramot diktáltak a vendégek, minél előbb meg akarták törni az ellenállásunkat. Egyre-másra dolgozták ki a helyzeteiket, de ezek sokszor a kapusunknak is köszönhetően rendre ki is maradtak.
Negyed óra elteltével visszavettek az iramból, valószínűleg rájöttek, hogy ezt a tempót még ők sem fogják 90 percen keresztül bírni. Ekkor valamelyest felszabadult a kapunk, kijöttünk a szorításból, sőt egy kis szerencsével a két-három komolyabb támadásunk közül valamelyik akár góllal is végződhetett volna.
Sajnos nem tudtunk vezetéshez jutni és végül a lehető legrosszabbkor, a 43. percben mi kerültünk hátrányba. Már mindenki a szünetet várta, hogy kifújja magát, amikor egy hosszú keresztlabdát sikerült a vendégek csatárának a 16-oson belül átvennie a vele visszaérő védője szorításában, erőszakosan kapura fordult és kissé kisodródott helyzetből, eldőlve, elemi erővel a kapu rövid oldalába bombázott. 0-1.
Megérdemelte volna a gárda, hogy döntetlenről folytatódjon a meccs, ugyanis csak sikerült átvészelnünk a legkritikusabb periódusát a mérkőzésnek és egy percre sem adták fel a támadások lehetőségét sem.
Szóval hátrányból indultunk a második játékrészben és ha lehet mondani, hogy lélektanilag nagyon rossz pillanatban kaptuk az első gólt, akkor a másodikról már nem is érdemes ugyanezt elmondani, viszont ez talán még megrendítőbb volt a komikus voltja miatt. Pár perccel a kezdés után egy jobb oldali beívelés átszállt a kapusunk felett, az egyik védőnk még ki tudta kanalazni a gólba tartó labdát valahogy, ám szerencsétlenül pont fejbe rúgta magát azzal a mozdulattal és a visszapattanó játékszer a hálóban kötött ki. 0-2.
Ettől a pillanattól kezdve már nem volt kérdéses a három pont sorsa, a hátralévő bő fél óra játékidőről valószínűleg mindkét együttes szívesen lemondott volna, ugyanis a mieink egyre fáradtabbak és kiábrándultabbak lettek, a vendégek pedig mentek volna már ünnepelni a bajnoki aranyat.
Nem is volt túl érdekfeszítő a folytatás, derekasan helyt állt csapatunk, annak ellenére is ezt mondom, hogy sajnos a hajrában további két gólt hozott össze a védelmünk a 84. és a 87, percben. Mindkét találatot egy nagyszerű egyéni alakítás előzte meg, és végül könnyed befejezéssel párosult az akció. 0-3., 0-4.
Összességében nem vallottunk szégyent szerintem a nálunk 20-szor nagyobb költségvetéssel dolgozó klub ellen, akiknek ezúton kívánok sok sikert a megyei I. osztályhoz, mert nagyon remélem, hogy a feljutás a céljuk és nem a megyei II. osztály mezőnyének örök elszomorítása.
A következő fordulók mindegyike már jóval könnyebbnek látszik, a velünk egy súlycsoportba tartozó ellenfelek következnek most, remélem minél több pontot sikerül összehoznunk és akkor még a 6. hely megszerzése is lehetséges. Hajrá Ágfalva!
Összeállítás:
Horváth F.
Rudolf I.(84.p.) - Wilfing T. - Rudolf B.(82.p.) - Farkas
Sánta Á. - Polyák E. - Kulcsár G. - Vörös A.(55.p.)