Ebben a fordulóban az a Répcementi SE volt az ellenfelünk, amely komoly fejfájást okozott nekünk ősszel (csak az utolsó percben lőtt szabadrúgásgóllal egyenlítettünk ki ellenük), így hazai pályán a dobogós helyekért való harcon felül a reváns lehetősége is a szemünk előtt lebegett.
Ennek megfelelően magabiztosan is kezdtük a meccset és a 2. percben már vezettünk is. Egy labdaszerzést követően Busához került a labda, kipasszolta a felezőnél helyezkedő Németh Szabolcshoz, aki szinte azonnal kiugratta a beinduló Pölöskeit, a csatár versenyt futott védőjével, erőszakosságának is köszönhetően labdához jutott, majd kapura fordult és a rárontó hálóőr támaszkodó lába mellett okosan a rövid alsóba lőtt. 1-0.
Gyorsan el szerettük volna dönteni a három pont sorsát, hogy nyugodt szívvel neki lehessen állni a cserélgetésnek, és erről tettek is a pályán lévők. A 12. percben Pölöskei a kapunak háttal állva átvett egy labdát, befordult volna, de hátulról összerúgták a lábait, és mivel mindez a büntetőterületen belül történt a bíró 11-est ítélt. A labda mögé Németh Szabolcs állt, aki magabiztosan lőtt a kapu bal oldalába, bár a kapus jó irányba vetődött. 2-0.
Nem álltunk le és a 14. percben már háromgólos volt az előny. Busa remek ütemben indította a védők közül kilépő Kovács Renét, aki a kilépő kapus „szemei közé” lőtt mindenféle állogatás nélkül. 3-0.
Nem sokkal ezután egy hatalmas szóló után Németh Szabolcsot csúnyán felrúgták a kapu előterében és újra büntetőhöz jutottunk. A szülinapos Szakács ajándéka volt, hogy elvégezhette a 11-est, de sajnos a bal alsóba tartó lövését a vendég portás gyors vetődéssel hárította. Semmi gond Szaki, majd legközelebb sikerül, bár nem tudom, hogy egy bal bunkót mikor engedünk legközelebb tizenegyest rúgni.
A 20. percben Busa végzett el egy jobb oldali szögletet, pocsékul sikerült, talán még azelőtt lepattanta a földre, hogy beért volna a 16-oson belülre, de a szerencsétlenkedő védők között mégis eljutott a labda a középen helyezkedő Böhmhöz, aki belecsúsztatott és a hosszú alsóba vánszorgott a labda. 4-0.
Ezután húsz percig langyos volt az összecsapás, de a 39. percben meghatározó eseménysor játszódott le. Ekkor Németh Szabolcsot rántották le a változatosság kedvéért újra a 16-oson belül, és megint 11-eshez jutottunk, sőt az egyik vehemensen reklamáló védőt a játékvezető ki is állította. Az ítélet elvégzését a csapat doyenje jogán Busa harcolta ki, majd az elmozduló kapus hűlt helyére, a kapu közepébe bombázott. 5-0.
Ahogy általában az lenni szokott, az emberelőnyös szituációból nem profitáltunk túl sokat, talán mert a játékosok túlságosan is megnyugszanak tőle. Így volt ez ezen a napon is, hisz a 42. percben két védőnket könnyedén átjátszva a kapuig vezette a Répcementi SE csatára a labdát, majd a tehetetlen kapusunk mellett a hosszúba lőtt. 5-1.
A második félidő már nem tartogatott ennyi eseményt. A mi részünkről a tetemes előnyünk tudatában már nem mutatkozott akkora hajlandóság a támadásokra, a vendégek pedig szerintem legszívesebben már ki sem jöttek volna a záró 45 percre.
A 65. percben azért sikerült még egy gólt összehozni. Dominek nagy partdobása átszállt az összes védő felett, Németh Szabolcs befutotta a labdát, az alapvonalról középre adott, ahol Pölöskei okosan átlépte, majd a második hullámban érkező Böhm könnyedén a hálóba belsőzött. 6-1.
A vendégek a 81. percben kettős emberhátrányba kerültek, miután a kissé szigorú bíró kiállította a reklamáló kapusukat. Csapatunk végül kihasználta mind a hét cserelehetőségét, de ezen kívül sok említésre méltó már nem történt a lefújásig, így elégedetten mehettünk ünnepelni.
A győzelmünkön túl annak is örülhettünk, hogy a Szany vereséget szenvedett, tehát újra mi állhatunk a képzeletbeli dobogó, az ezüstérmet jelképező második fokán.
Összeállítás:
Foki B.
Kiss I.(83.p.) - Sánta T.(46.p.) - Horváth Sz. - Szakács Gy.
Kovács I.(59.p.) - Busa(62.p.)- Pölöskei(84.p.) - Böhm(77.p.)