4. forduló

Röpke négy forduló alatt rájöttem, hogy sajnos alig lesz két olyan egymást követő forduló, ahol ugyanabban a felállásban léphetnek pályára csapataink, ezért ez alkalommal nem kezdem a tudósítást a hiányzók részletes felsorolásával. Mostantól a sérültek és távolmaradottak a tudósítások végén fognak szerepelni, sokkal kisebb hangsúllyal mint eddig. Már túlságosan egysíkú volt az összes beszámoló eleje, mert mindig azzal a siránkozással kezdődött, hogy ki miért nem játszhatott és mi lett volna, ha…

3 - 1 (2-0)

Már mielőtt elkezdődött volna a találkozó sejteni lehetett, hogy nagyon nehéz mérkőzésre számíthatunk. Több mint 30 fokos hőmérséklet és egy nagyon hosszú, viszont éppoly keskeny és kemény pálya várt minket.

Az első pillanatokban látszott, hogy az erősen tartalékos csapatunk ezen a találkozón nem tudja bejátszani rendesen ezt a hosszú pályát, a csapatrészek túl messzire kerültek egymástól.

A 11. percben hatalmas potyagólt kaptunk. Egy szögletet a hazai játékos a kapu irányába csavart, amit a kapufánál biztosító Varga Zoltán csúnyán elnézett. Azt hitte, hogy mellé fog csavarodni, ezért elmozdult a kapufa mellől, így a labda érintés nélkül kerülhetett a hálóba. 1-0.

10 perccel a potyagól után újabb bosszantó egyéni hiba után szerzett gólt az ellenfél. Töröknél volt a labda a saját 16-osa sarkánál, bárhová passzolhatta volna, de addig-addig nézelődött, amíg az őt megtámadó védőt találta telibe, aki lecsapott a lepattanóra és könnyedén passzolt a kiszolgáltatott kapus mellett a hálóba. 2-0.

A szünetig már nem változott az eredmény. Nem működött a csapatjáték egyáltalán, de nem tudtunk olyan cserét végrehajtani, amivel lendíthettünk volna a társaságon.

Negyed óra eltelt a második játékrészből, amikor Varga Dávid versenyfutásra kényszerült az egyik beledi csatárral egy hosszú indítást követően. Az alapvonalhoz közeledve előnyben volt, megpróbálta kifedezni a labdát, de a hazai játékos hatalmasat lökött rajta, kibillent az egyensúlyából, a bíró sípja néma maradt, a középre passzolt labdát pedig már nem volt művészet a kapuba gurítani. 3-0.

A rendes játékidő utolsó előtti percében sikerült szépíteni egy begyakorolt figura után. Dominek végzett el partdobást a 16-ossal egymagasságból, a labda egészen a kaputól pár méterre helyezkedő Rudolf Balázsig szállt, aki a védőktől szorongatva a kapuba csúsztatott. 3-1.

Bár mindhárom gólunkat hatalmas egyéni hiba (a harmadiknál a játékvezetőé) előzött meg, nem volt sok esélyünk a győzelemre. A tudósításból nem derült ki, de 2-0 után nagyon kinyíltunk, mindenáron gólt akartunk szerezni és csak a hazaiak pontatlanságán és a kapusunk 4-5 bravúrján múlt, hogy nem kaptunk többet. Kár lenne azon rágódni, hogy ha a Németh Szabolcs ellen elkövetett, sokszor durva szabálytalanságokat a játékvezető megtorolja, akkor valószínűleg kettős emberelőnybe is kerülhettünk volna, mert nem csak ezen múlt. Annak ellenére tehát, hogy több ígéretes helyzetet is elpuskáztunk és mindhárom gól szerencsétlen körülmények közt született, azt kell mondjam, hogy megérdemeltük a vereséget, mert nem működött a csapatjátékunk, és a hazaiak többet mozogtak, tettek a sikerért.

 Összeállítás:

 
Németh S.

Varga Z.  -  Varga D.(82.p.)-Rudolf B.  -  Török 

Kovács(65.p.)-Dominek-Fodor D.-Kolesa(45.p.) 

Németh Sz.-Lang(75.p.)

Csere: Dely(75.p.), Busa(45.p.),Kiss(65.p.), Bezselics(82.p.)

Gólszerző:  Rudolf B.(88.p)

Sárga lap: Rudolf B.(75.p.), Varga Z.(72.p.)

Hiányzó: Tálos, Légrády, Sánta Á.

Nem lett nevezve: Kiss I., Bezselics

Felnőtt kerethez csatlakozott: Sánta T.

Sérült: Sánta R., Kulcsár, Böhm
                                                                                        

A forduló további eredményei    >>>>>>