A második tavaszi fordulóban a Szany SE csapata ellen kellett pályára lépnie csapatainknak idegenben. Mivel mindkét szanyi csapat a képzeletbeli dobogó harmadik fokán áll, nehéz összecsapásokra számítottunk.
Ahogy az első fordulóban, úgy továbbra is kísérleti védelemmel vágtunk neki a meccsnek (Kulcsár hiányát nagyon megérzi csapatunk), és ki tudja, hogy mikor találjuk meg a megfelelő megoldást.Elöljáróban csak annyit a mérkőzésről, hogy egy viszonylag hosszú, mély talajú pályán, óriási szélben játszottunk. Álomba illő kezdés után, pedig következett a remélem soha vissza nem térő összeomlás.
Alig telt el pár perc, máris nálunk volt a vezetés. Egy vaktában előrevágott labdára Németh Szabolcs csapott le, kibújt a védők között és a kapujából messzire kimozduló hálóőr felett okosan emelt a kapuba. 0-1.
A mérkőzés egészére jellemző, nem is olyan enyhe mezőnyfölényben futballozott ellenfelünk a továbbiakban, de negyed óra elteltével máris két gól volt az előnyünk. Egy hosszú bedobást Pölöskei a kiugró Németh Szabolcs elé csúsztatott, aki a kimozduló kapus mellett középre passzolta a labdát, ahol Kovács István érkezett, és a menteni igyekvő védőt megelőzve az üres kapuba lőtt. 0-2.
A meccs képe semmit sem változott, biztos védekezésből hamar váltottunk támadásra, ekkoriban nem jelentettek veszélyt a hazaiak támadásai.A 26. percben szerencsés góllal növeltük előnyünket. Tálos ívelt a félpályáról egy szabadrúgást a 16-oson belülre, elsőre veszélytelennek tűnt, de egy védő kezére pattant, amiért a bíró habozás nélkül bűntetőt ítélt. A labda mögé az előző meccsen 11-est hibázó Németh Szabolcs állt, azonban most magabiztosan lőtt, félmagasan a bal kapufa mellé, a hálóba. 0-3.
Épp eltelt az első fél óra, amikor Rudolf Balázs 50 méteres szabadrúgásgóllal növelte négyre az előnyt. A véleményem szerint beívelésnek induló labdát a nagy szél erősen megnyomta, majd élesen a bal felsőbe vágódott - a kapus mozdulni sem tudott. 0-4.
Ekkor senki sem gondolta volna, hogy innen el lehet veszíteni egy meccset, de innentől elkezdődött csapatunk vesszőfutása.
A 37. percben a Szany SE csapata végezhetett el partdobást az 5-össel egymagasságból. A labda átszállni látszott a rövid kapufánál tömörülő játékoshegy felett (amibe a fene tudja hová induló kapus is beletartozott), de az utolsó pillanatban, amikor már nagyon nem kellett volna, (ugyanis a mögötte helyezkedő védőtárs lábbal simán felszabadította volna a kaput) az egyik védő belecsúsztatott, majd az ötösön végigpattogó labdára a hosszún egyedül érkező csatár érkezett és az üres kapuba passzolt. Teljes csőd, mind a kapus, mind az egymással nem kommunikáló védők részéről, nem is beszélve arról, hogy hogyan érkezhetett a gólszerző teljesen egyedül. 1-4.
Nem sikerült rendezni sorainkat a bekapott gól után, így percekkel a félidő előtt újabb szépítő találatot szereztek a hazaiak. A félpályánk közepéről, kissé balról végzett el szabadrúgást az ellenfél. A hosszúra ívelték át a labdát a védők vonala mögé, ahonnan a nagy valószínűséggel lesről induló játékos középre fejelt, majd a határozatlan védők között egy hazai csatár kapura fordulhatott és 5 méterről a kapuba lőtt. 2-4.
Mondhatni nagyon jókor jött a szünet. A félidei megbeszélés során olyan érzésem volt, hogy sikerült mindenkinek megnyugodnia. Végrehajtottunk egy cserét, és egy kicsit a csapatszerkezeten is változtattunk, átálltunk a 4-5-1-es hadrendre. Pölöskeit a csatársorból és Delyt a védelemből egyaránt a középpályára helyeztük szűrő szerepkörbe, hogy megszűnjön a mezőnyfölényük. Varga Dávidot a középhátvéd posztjáról kihelyeztük a bal bekk pozíciójába, így próbáltuk a jobb csatáruk gyorsaságát kompenzálni, és a csereként beálló Kiss lett a középhátvéd.
A szünetben megbeszéltük, hogy megpróbáljuk lassítani a játékot, minél többet tartani a labdát, ugyanis mi vagyunk továbbra is előnyben, fussanak ők az eredmény után. Taktikánk már az első percben becsődölt, mert egy ártalmatlannak tűnő, a rövid kapufához érkező szögletet az ott biztosító Kiss ahelyett, hogy simán kifejelt volna, úgymond „behúzott nyakkal” a hálóba engedett. Mit lehet erre mondani? 3-4.
A vérszemet kapó hazaiak ellen nem tudtuk felvenni a meccs ritmusát, és a második játékrész 5. percében egy bedobás után az első góljukhoz megszólalásig hasonlító találattal egyenlítettek is. 4-4.
Az egyenlítés után mintha felébredtünk volna, sokkal jobban odakoncentráltunk a feladatunkra, valamelyest stabilizálódott a védekezésünk, bár ez nem nagy szó, hisz az elmúlt időszakban mintha nem is lett volna. Túl sokat nem tudtunk támadni ebben a periódusban sem, de 35 percen keresztül jól őriztük a kapunkat.
Sokáig döntetlen volt tehát az állás, de két perccel a rendes játékidő vége előtt, mintegy megkoronázva az aznapi gyenge teljesítményt, újabb hatalmas potyagóllal az egy pont reménye is szertefoszlott. Ekkor egy a nagyjából a 16-os sarkáról érkező beadásnak induló, lapos, erőtlen labda elpattogott a kapu előterében álldogálók lábai között és a „lefagyott” kapus mellett a hosszúba vánszorgott. 5-4.
A meccsből már csak a hosszabbítás volt hátra. Egy-két kétségbeesett próbálkozásunk még akadt, de a slusszpoént megint csak a hazaiak szolgáltatták. Egy bal oldali támadás során a hazai cserecsatár kisodródott helyzetből, éles szögből, a 16-oson kívülről pontos lövést eresztett meg a hosszú alsó sarok irányába, és ahogy az ezen a napon várható volt, el is jutott a labda a kapufa segítségével a hálóig. 6-4.
Sikerült tehát négygólos előnyről vereséget szenvednünk, ami valószínűleg nem történt volna meg, ha nem kapunk !!!alsó hangon!!! négy komédiába illő gólt. A következő meccseken radikális változásokra lesz szükség, mert az nem tartható állapot, hogy ennyi gólt kapunk, főleg olyanokat, mint ezek voltak.
Sokba kerülhet még ez a vereség, remélem nem volt végzetes hiba.Harcolunk tovább a bajnoki címért.Mindenki érezze ezt át! Hajrá Ágfalva!!!
Összeállítás:
Foki B.
Varga Zoltán - Tálos Csaba - Varga Dávid - Dely L. (66.p.)
Kovács I.(82.p.) - Dominek (46.p.) - RudolfB. - Böhm C. (70.p.)