Az előző forduló arcpirító eredménye után nem is lehetett más a cél, hogy a Beledi SE elleni hazai meccsen elfeledtessük a rossz emlékű hétvégét. A plusz motiváció szempontjából nem is jöhetett volna jobb ellenfél, ugyanis az őszi két vereségünk egyikét pont e csapattól szenvedtük el, tehát mindenkit fűtött a reváns lehetősége.
Nem túl jó előjelekkel vágtunk neki az összecsapásnak. A télen távozó Török Gergő és az első tavaszi forduló óta a felnőtt keretet erősítő Kulcsár elvesztése után újabb meghatározó játékost kénytelen nélkülözni csapatunk, ugyanis a pénteki edzésen elszenvedett sajnálatos sérülés nyomán a csapatkapitány, Dominek is hosszabb időre kidőlt a sorból. Öröm az ürömben azonban, hogy Udvardy sérüléséből visszatérőben most nálunk próbálja úton érni magát, így a középső középpályán minőségi játékossal tudjuk pótolni a hiányt. Halkan jegyzem csak meg, (ami amúgy annyira már nem is meglepő), hogy sikerült újra olyan összeállításban pályára lépni, amit még nem próbáltunk. Érdemes lenne utána olvasni az archívumban, hogy volt-e egyáltalán két olyan meccs, ahol ugyan az volt a kezdőcsapat. Ez már lassan világcsúcs!
Nagyon ideges hangulatban kezdődött a meccs. Csapkodó volt a játék, ami az egész első félidőre jellemző volt. Sajnos az első védelmi megingásunkat sikerült az ellenfelünknek kihasználnia. A 10. percben egy tért ölelő ívelés érkezett a jobb szélső irányába, védőnk rosszul helyezkedett, így a csatár már az átvétellel gólhelyzetben találta magát, a kapuig vezette a labdát, majd a kivetődő kapus mellett a hosszú alsóba lőtt. 0-1.
Az első játékrész a továbbiakban arról szólt, hogy egymással vitatkoztak játékosaink a pályán. Nem találtunk fogást a vendégeken, így ideges hangulatban, egygólos hátránnyal vonultunk pihenőre.
Az öltözőben az elkeseredett és tanácstalan játékosok majdnem egymásnak estek, de szerencsére mire megkezdődött a második félidő megbékéltek és egy egészen más szellemben jöttek ki a pályára.
A kezdő percekben nagy nyomás nehezedett a vendégek kapujára, aminek hamar meg lett az eredménye.
A 49. percben Németh Szabolcs végzett el egy 35 méteres szabadrúgást kissé balról, a kapuval szemből. Remekül eltalált lapos lövése a sorfalat elkerülte, majd védhetetlenül vágódott a rövid alsóba, úgy hogy előtte még fel is gyorsult a labda a vizes füvön. 1-1.
Öt perccel később pedig már nálunk is volt az előny, miután NémethSzabolcs a félpályáról megindult a kapu irányába, a 16-os vonalánál a támadást követő Rudolf Balázshoz passzolt, aki a kimozduló kapus lába mellett 14-ről a hálóba passzolt. 2-1.
Tulajdonképpen a második félidőben bepréseltük a beledieket a saját kapujukba, így tudtuk megfordítani az állást. A vendégeknek momentumok sem akadt, az egyetlen kapura lövésük az egész meccs során a 10. percben elért góljuk volt.
A 84. percben aztán végképp eldőlt a találkozó. Udvardy tálalt a jobb szélről Busa elé, aki az alapvonalról középre adott, majd Varga Dávid közelről a hálóba bólintott. 3-1.
Nagyon nehéz győzelem volt, de most csak a három pont volt a fontos. Remélem, a jövő héten nem alszunk át egy egész félidőt és ajándékozzuk oda ellenfelünknek. Számítok arra is, hogy a jövőben az első percektől csapatként fogunk küzdeni és meg sem fordul a fejében senkinek, hogy egymást hibáztatva, egymással veszekedve bomlassza a csapategységet.
AJÁNLOM AZ OLDALT
