Ezen a hétvégén újabb negatív csúcsokat sikerült beállítania csapatunknak. Egyrészt a 25 fős keretből mindössze 13-an voltak hadra foghatók, illetve a szezon során és emberemlékezet óta nem futottunk még bele ekkora verésbe.

Az ilyenkor szokásoshoz, illetve az elmúlt időszakhoz képest jóval melegebb volt az idő, 25 fok és verőfényes napsütés várta a feleket.

Az első félidőt figyelembe véve a védelmünkre nem lehetett panasz. Kiegyenlített mezőnyjáték folyt a pályán, de egyik kapu sem forgott túl nagy veszélyben, így gólnélküli döntetlennel vonultak a csapatok pihenőre.

A második játékrész mondhatni pocsékra sikeredett, már az 50. percben hátrányba kerültünk. Egy középtávoli szabadrúgást a bal szélről a 16-os vonalán helyezkedő védők mögé íveltek a hazaiak, a beadás túl mélyre sikeredett, ezért kapusunk kimozdult kapujából, hogy megfogja, de kicsúszott a kezéből a labda, ami épp egy pordányi elé került, aki így közelről passzolhatott az üres kapuba. 1-0.

Kisvártatva újra felcsillant a győzelem reménye, ugyanis az 56. percben sikerült egyenlíteni. Ekkor Rudolf Balázs a 16-os vonalán okosan átlépett egy labdát, ezzel átverte az egész védelmet, és így Németh Szabolcs egyedül törhetett kapura, lövését a hálóőr először még hárította, de továbbcsorgott a kezéről és a duplázásnál már nem volt esélye. 1-1.

Bár a támadójátékunk elég gyenge volt, azért nem lehet mondani, hogy fölényben játszott volna ellenfelünk. Jellemző viszont mostanában, hogy a rögzített szituációk után rendre gólt kapunk. Így történt ez a 66. percben is, amikor egy szöglet kanyarodott középre, kapusunk feleslegesen mozdult ki, össze-vissza pattogott a labda a kapu előterében, játékosaink több ízben is felszabadíthattak volna, de végül egy berobbanó hazai, mindent elsöprő lendülettel a hálóba fejelt. 2-1.

Újra nekünk kellett futni az eredmény után, azonban egy újabb potyagól megpecsételte a sorsunkat a 74. percben. A jobb szélen tisztára játszotta magát egy támadó, megiramodott a kapu felé, de nagyon hosszan tolta meg a labdát, kapusunk észlelve ezt kimozdult rá, de sajnos felpattant előtte és tulajdonképpen mellévetődött, elment a játékszer mellette-fölötte, így a csatárnak már csak az üres kapuba kellett pofoznia. 3-1.

A meccs hátralévő idejében már csak három védővel játszottunk, de a plusz támadó is kevésnek bizonyult a gólszerzéshez, de igazából a helyzetig sem nagyon jutottunk. Továbbra is veszélytelenek voltunk kapura.

Nagyon gyenge volt a támadójátékunk ezen a napon. A középpályáról nem tudtuk támogatni a csatárokat és a mezőnybeli passzaink is kevés százalékban voltak pontosak, használhatóak.

Végül, ahogy lenni szokott a mérkőzés utolsó perceiben a kinyíló védelem összehozott újabb két gólt.

A 89. percben a jobb szélről íveltek középre a pordányiak, a hosszún üresen volt egy játékos, a messziről érkező Németh Szabolcs próbálta leszerelni, de hatalmas mázlival nála maradt a labda, majd már nem volt művészet a kiszolgáltatott kapusnak az ötösről gólt lőni. 4-1.

A hosszabbításra is maradt egy említésre méltó esemény. A 92. percben előbb Kiss találta el rosszul a labdát, majd Szakács akkora luftot rúgott a 16-os vonalán, hogy le is ült, az újabb ajándék labdára is lecsapott egy csatár és kb. 10-ről a hálóba lőtt. 5-1.

A harmadik bekapott gól után már borítékolható volt a vereségünk a harmatgyenge támadójáték láttán. Sajnos még mindig nem találtuk meg azt az embert, aki fel tud nőni csatárposzton Németh Sz. mellé, és amíg ez nem változik, illetve kapusunk nem véd úgy, ahogy képességei alapján tudna, nagyon nehéz dolgunk lesz. Ezen kívül, pedig érdemes megnézni, hogy mind az 5 bekapott gólunkat egy vagy több egyéni hiba előzte meg, tulajdonképpen gólokat lövettünk velük. Kidolgozott helyzetük nem volt, éppúgy, mint két hete a szanyiaknak sem. Talán ha jobban koncentrálna mindenki, különösen a rögzített szituációk során, akkor más lenne a helyzet.

A soron következő mérkőzés az egyik legfontosabb lesz a szezonban, úgyhogy össze kell kapnunk magunkat, ha továbbra is harcban akarunk maradni a bajnoki címért.