A tavalyi bajnokcsapat ellen nagyon fontos meccset játszottunk ezen a hétvégén. Tudtuk, hogy erős lesz az ellenfél, ugyanis az őszi szezonban is csak kínkeservesen tudtuk megverni őket, egygólos különbséggel.
Kisebb intermezzo zavarta meg a bemelegítésünket, mert a bírónak el kellett magyarázni, hogy egyszerre akár hat túlkoros is lehet a pályán. Nehéz volt a felfogása, de miután megnézte a versenykiírást megoldódott a probléma.
Elég komoly volt az iram, a hazaiak jó felépítésűek és nagyon gyorsak voltak egytől-egyig. Nem tudott semelyik együttes sem a másik fölé kerekedni a kezdő percekben, ám a 12. minutában mégis hátrányba kerültünk. Egy előreívelt labda egyedül, de ami a legfontosabb lesen találta az egyháziak csatárát, (ám a bíró a középkörből ezt nem látta, továbbengedte az akciót) aki a kapuig vezette a játékszert, majd a rárontó kapus mellett a hálóba lőtt. 1-0.
Próbáltunk minél hamarabb egalizálni, de valami hiányzott a játékunkból ahhoz, hogy eredményesek tudjunk lenni. Tulajdonképpen a félidőből hátralévő időben meddő mezőnyfölényben fociztunk, sőt Foki két bravúrja is kellett, hogy ne növeljék az előnyüket az egyházasfaluiak egy-egy kontrájuk alkalmával.
A szünetben megbeszéltük, hogy a második játékrészben egy fokkal agresszívebben fogunk focizni és közelebb állunk majd az emberünkhöz, nem engedjük, hogy átvegyék a labdát.
Már az első pillanatokban szembetűnő volt a különbség a mutatott teljesítményünket nézve, és az 51. percben sikerült is egyenlítenünk. Ekkor egy kisszöglet után Kovács René ívelt középre, a labdára remekül érkezett az előrehúzódó Varga Dávid és védhetetlenül fejelt a léc alá. 1-1.
Nem kellett sokat várni a vezetést jelentő találatra sem, hiszen az 54. percben Varga Dávid a védők vonala mögé ívelt, a labdára NémethSzabolcs csapott le, majd elegánsan emelt 16-ról a kilépő kapus felett a gólvonalon túlra. 1-2.
Ebben a periódusban ellenállhatalanok voltunk, és az 58. percben, csupán hét perc leforgása alatt már a harmadik gólunkat szereztük. Lang csavart jobbról középre egy szögletet, a labdát Kovács István ívelt fejessel küldte kapura, ami becsapta a kissé kint álló kapust valamint a gólvonalon helyezkedő védőt is, majd a hálóban landolt. 1-3.
A kétgólos előnyünk tudatában visszavettünk a feszített tempóbol és és az amúgy is életveszélyes hazai támadások egyre gyakoribbakká váltak. Szerencsére a védelmünk jól tartotta magát, sokszor pedig szerencsénk is volt, így megúsztuk további kapott gólok nélkül.
A 77. percben aztán a legelvakultabb hazai szurkolók is elkönyvelhették a vereséget, ugyanis csapatunk megszerezte a negyedik találatát. Dominek partdobása Langot találta meg az ötös sarkánál, aki az alapvonal felé lefordult védőjéről, középre passzolt, majd a hosszún érkező három játékosunk közül Németh Szabolcsnak jutott a labdát az üres kapuba pofozó szerepe. 1-4.
A 86. percben, csak hogy kerek legyen a történet, befutott az ágfalvi lokomotív az ötödik vágányra. Gyönyörűen hozta fel csapatunk a labdát a jobb szélen, egy kényszerítő után úgy tűnt, hogy az egész összecsapás alatt remeklő Kiss Imre elérhetetlen labdát kap, ám mindenki megdöbbenésére még elérte az alapvonal előtt egy 40 méteres sprint után, sőt még jól is csavart középre, majd a hosszún egyedül érkező Németh Szabolcs kapásból a rövid alsóba belsőzött. 1-5.
Viszonylag alacsony színvonalú, ám annál pörgőssebb meccsen tehát sikerül újabb létfontosságú három pontot begyűjteni, és így már csak karnyújtásnyi távolságra vagyunk az ezüstérem megszerzésétől, bár a Lövő váratlan veresége okán akár matematikailag még a bajnoki cím sem elérhetetlen, de a Kisfalud ellen a jövő héten, hazai pályán sajnos valószínűleg begyűjtik a biztos elsőséghez hiányzó 2 pontot.
Összeállítás:
Foki B.
Kiss I.(86.p.) - Varga D. - Sánta T. - Szakács
Kovács I. - Fodor D.(55.p.) - Dominek G.(83.p.) - Busa(54.p.)